Things The Grandchildren Should Know

Ma este Manyi baklavával lepett meg a török pizza mellé, mondván egy hónapja lakom itt. Hosszú vagy rövid időszak nem tudom megmondani. Mintha kizökkent volna az idő fogaskereke. Ezért is ragadok újra laptopot egy ilyen szokatlan késői órán, és hogy ily módon is mindenkinek megköszönjem a sok-sok kedves levelet, amiket kaptam.

Már ittlétem első napjaiban is feltűnt, hogy Amszterdamban mindenki tudja, milyen lesz a következő napok időjárása. Én úgy vagyok az időjárás-jelentésekkel, mint a horoszkópokkal és bármilyen jóslatokkal általában. Nem erőltetem, hogy többet tudjak meg a jövőről a legszükségesebbnél, és ha mégis valami információ jut el hozzám a közelgő napok eseményeiről, próbálom a legkisebb jelentőséget tulajdonítani neki, és szkeptikusan viszonyulni hozzá. Szeretném megőrizni annak az illúzióját, hogy bármelyik pillanatban megtörténhet bármi. Akár előfordulhat az is, hogy szélcsendben kisüt a nap... No de ne ragadtassuk el magunkat.

A hollandok külön TV csatornát szentelnek az időjárásnak. Ebből is gondolhatjátok, milyen nehéz az ember dolga, ha teljes tudatlanságban szeretné végigizgulni a hetet és elképzelni, hogy hétvégére ide is beköszönt végre a tavasz. De azért ne higgyétek, hogy nem változatos az itteni időjárás. Az esőnek legalább ötféle ikonját rajzolhatják meg az időjárás-jelentés készítő kisiparosok, a felhők mögül elő- előbukkanó napocskából is lehet vagy négy, a szélirány és szélerősség mértéke pedig döntő mértékben befolyásolhatja napunkat és a munkába érkezésünk időpontját...
Ez történt velem is azon a különleges reggelen, amit magamban egyszerűen csak "metafizikus útnak" kereszteltem el. Akkor tapasztaltam meg először milyen az, amikor a szél belép a tér-idő kontinuumba. Úgy tűnt, mintha évek óta egy helyben tekerném a kerékpárt. Az elakadó lélegzet és a szemekből kicsorduló könnyek az emberiség természeti erőkkel szemben folytatott csatájának méltó szimbólumává emelhették volna ezt a pillanatképet. Nem lepődnék meg ha legközelebb a park egyik kanyarában szoborba öntve találkoznék magammal - gondoltam, szokásos utamon haladva azonban váratlanul egy égbe szökő asztfaltúttal találtam magamat szembe. Ezen az úton akarok végigmenni - tört ki belőlem halkan, miközben szélesre vált mosollyal néztem végig, ahogy a hajó áthalad a felemelkedett híd alatt...

Comments

Anonymous said…
Iszom szavaid, ahogy Te a gyümölcslevet a teásbögréből. Bearanyoztál egy magányos estét a kies Varsóban. Az estbearanyozáshoz nagyon értesz.
March 14, 2008 at 5:50 PM
Post a Comment

Popular posts from this blog

Black Summer

Such a heavy duty to start this. Days had long passed when I felt brave and naive enough to document anything from my life. I’m jealous of this old self of mine, jealous of the person I used to be. So much shit has happened since and more days are passing quietly, unaware, unnoticed, unmentioned. To formulate anything that makes sense these days is hard. After all the dreams, all the innocence gone, it’s hard to say what is left. It’s hard to say what keeps me moving. But I still am. Maybe I feel responsible to live a life for the two us, the life you won’t get to experience. Maybe it is closer to the truth that any narrative that helps me to take the next step, that helps me to get out of bed in the morning is tightly embraced. There may be more of these fabricated explanations than just one, and these stories in my mind are changing. Trying to validate the unlikely, the impossible. Up until today, I have moments when I have to remind myself that such a terrible event did happen
Read more

Saves the Day

Back to the weekly regime. Bi-weekly. Any kind of regime. Leaving prints of the days, of the uninteresting, of the nothing happening. Then that’s it. Trying to understand the forces that mute me and tell me everything I say is utterly useless and unnecessary.   They say it so loud, it’s scary. With time (What I really mean is with age) I would expect fearlessness would take over. Oh how wrong I am. Doubt mountains everywhere I look. And I realize that if I say nothing, if I pretend life can just happen in one dimension, somewhere between the work laptop and the television, that means they won against me. The muting, doubting, questioning forces could triumphantly conclude that there is nothing to see here.   This is my weak attempt to step up and pretend that it matters. Replace “it” with anything you think may be important part of a life and likes to hide away from the inquisitive eyes. It could be me. The one that cannot be muted by fear, or if it got muted for long is now ready to r
Read more

Dahab Diving memories I.

Image
Sometimes the best holiday experiences are born from a spontaneous idea, without too much planning or overthinking, like the one I’m going to tell you about. The idea of going to Egypt was inspired by a friend we met (also spontaneously) in Croatia earlier this year. He told us that he took a diving course in Egypt and that it was one of his favorite destinations to visit during his year of traveling. I was always aware that Egypt is a special place to visit not only for its cultural heritage but also because of the rich underwater life of the Red Sea. In my case, the safety concerns of visiting the country were always stronger than my curiosity so I put the country on the back burner as a place I probably never get to visit in this lifetime. But a few days or weeks after our Croatian workation, while considering different holiday plans, Eugene asked “should we just go diving to Egypt?”. I believe I said yes without much hesitation. Mountains have been the main focus of most of our rec
Read more