Tape ain't gonna fix it honey

Honvágy? Ha az, akkor csakis az a fajta honvágy, amelyik egy puha fotelre hasonlít, amibe kényelmesen bele lehet kucorodni amikor nem vagy kíváncsi a körülötted lévő világ zajára. Megiszol egy bögre teát, magadra húzod a kedvenc takaródat és szépen álomba ringatod magad. Aztán ha fel kell állni belőle, mert valaki csenget az ajtón, vagy mert szeretnél még egy teát vagy mert az ágyad kényelmesebb az alváshoz, akkor bármerre is visz az utad, a puha fotel képe és a benne eltöltött percek emléke mindig ott fog lebegni a lelki szemeid előtt - néha többször előbukkan, néha mintha teljesen megfeledkeznél róla - és tudod, hogy van egy út, ami bármikor visszavisz hozzá. Ebből az érzésből aztán erőt lehet meríteni, előfordulhat, hogy épp ez a tudat sodor majd még távolabbi tájakra, hogy lásd és bizonyítást nyerjen a feltételezés, bárhonnan vissza lehet térni hozzá, és két karjával, mély ölével mindig várni fog ez a puha fotel. Ha így nézzük, akkor a legjobb helyen vagyok a bizonyítékok összegyűjtésére.

Az első bizonyíték egyenesen az égből pottyant, illetve nem tudom honnan, de azt biztosan tudom, hogy a kerékpárom oldaltáskájában landolt. Éppen húsvétra érkező vendégünknek dicsekedtem a házunk előtt parkoló járművel, amikor egyszer csak idegen tárgyat véltem felfedezni az egyik átázott oldaltáskában. Ha hiszitek, ha nem egy kiürített Törley pezsgős üveg kandikált ki a hajtóka alól vidáman. Bárki is volt az, üzenem neki, hogy vettem a jelet, de legközelebb a pezsgőt is bennehagyhatná az üvegben...

Az ünnepi hétvége sűrűségét tekintve semmi okom nem lehet panaszra. Az elmúlt egy hónapban kihagyott bármilyen eseményt sikerült bepótolnom az utóbbi három-négy napban. Köszönhető ez részben annak, hogy végre kaptam fizetést (de ez távolról sem jelenti azt, hogy tisztában vagyok az itteni pénznem értékével, csak azt tudom, hogy minden drágább és hogy a jó dolgok általában 20-ba kerülnek), és annak, hogy felfedeztem az Amsterdam Weekly nevű újságot a sarki Coffee Company-ban, ami iránytűként segít eligazodni az eddig teljes sötétségként reámboruló amszterdami éjszakában.

Ekként jutottam el a The Kills koncertjére, ami a legemlékezetesebb esemény az elmúlt hetek szórakozási listáján. Igaz, hogy először meg akartak zavarni holmi bozontos szakállú, hosszú hajú öregedő rockerek, akik a szórakozóhely másik felében a Lep Zep tribute band zenéjére bólogattak, de végülis helyes irányba sodródtak a dolgok és én is, így a holland közönség közé ékelve magamat az előző esti elektro party sokkhtásait kiheverendő vártam nagyon a Killst, akik örömmel jelentem nem okoztak csalódást (a közönség már kevésbé volt szimpatikus).

A duett kinézetre egyébként Bárdos Deák Ági és Menyhárt Jenő párosát juttatta eszembe kicsit fiatalabb és kicsit szebb kivitelben, a zenéjükről meg inkább nem mondok semmit, ha valakit érdekel, az úgyis meghallgatja. Nekem most pont egy ilyen koncertre volt szükségem és nagyon jól esett.

A hétvége másik gigantikus vállalkozása, ami napokra lefoglalta a triumvirátus energiáját, a 11 főre tervezett gigantikus gulyás leves parti előkészületei voltak. Ki gondolta volna, hogy az egy napig tartó bevásárlás és a másfél napon keresztül való főzés Kissék lányaival újabb szavak és kifejezések tanulását vonja maga után - magyar nyelven. Remélem, a Kedves Olvasók tisztában vannak az olyan szavak jelentésével, mint kasztroj, lepcsánka, és tudják mit csinál az, aki tökön paszulyon... Most már én is tudom.

És hogy miért volt érdemes elmenni egy elektro partyra? Hogy a szeletelős táncot járók között elvegyülve olyan életreszóló tanulságokra bukkanjak, mint:

1.sose vedd magad túl komolyan abban, amit csinálsz (de nem árt, ha mások komolyan vesznek)

2.a mosoly veszélyes fegyver:)