Falling Slowly
Az elmúlt héten újabb élményekkel lettem gazdagabb kerékpárom nyergében. Megtanultam például, hogy a praktikus hollandok mintáját követve, miért érdemes nejlonzacskóval burkolni használaton kívül lévő biciklim ülését. Mit se mondjak, rendkívül vonzó látvány. Mégis amikor reggel a nyirkos időben a saját járműved után kutatsz a tárolónál – hiába örültél tegnap este, hogy maradt rendes hely a számára, reggelre négy másik bicikli alól kell kiszabadítanod szerencsétlent, plussz öt perc késés, feltéve, ha előre kilogikázod a menekítési útvonalat - no akkor észreveszed, hogy helyetted friss harmat ül a nyergen. És akkor rájössz, hogy mégiscsak kellett volna az a nejlonzacskó neked is. Nejlonzacskó híján pedig marad a kesztyű vagy a kabátujj, bátrabbak a hátsófelükkel is felszívhatják a gyöngyöző nedvességet. Ekkor viszont nem ajánlatos leszállni a nyeregből piros lámpánál, és ha a munkahelyedre sikerül suttyomban feloldalognod, jobb, ha elfogadod kollégád ajánlatát, és hoz neked kávét az automatából, mert meglehet, hogy legközelebb nejlonzacskóval fog kínálni helyette.
A bicikli és önmagunk vízmentesítése különösen érdekes, kihívásokat rejtő feladat zuhogó eső esetén. És itt akkor be kell vallanom egy lényeges hiányosságomat az itteni életmódra való felkészülés terén: még mindig nem szereztem be esőkabátot. Ezzel a (nem)tettemmel a sorssal húzok ujjat, gondolhatnátok. A valóság ezzel szemben az, hogy esőkabát ide vagy oda, ha könyörtelenül hull az égi áldás, így is úgyis sz…rá fogsz ázni. A legnaivabb kerékpározóknak mégsem a mindenféle vízlepergető védelem híján utazókat nevezném az esőkabát látszat megoldásában bízókkal szemben, hanem akik esernyővel kezükben próbálnak célba érni. Naiv hozzáállásuk ékes bizonyítékai az útszélen elhagyott, gazdátlan esernyők, amelyek száma a szél erősségével arányosan nő. Szeles, esős napokon érdekességként azért ajánlom megtekintésüket, egy-két fogást, vagy esést biztosan el lehet tőlük lesni.
Ami a multikulturalitás témakörét illeti, nem lehet okom panaszra. Múlt szombaton élő brazil zenére salsáztunk egy közeli klubban. Az, hogy salsa volt, azt csak Manyitól tudom (én leakadtam a lambadánál), a lépéseket meg autentikus táncpartnereinktől lestük el. Néhány brazil színekbe öltözött melegítős srác capoeirát is prezentált, bár egyesek tánca engem inkább a breakre emlékeztetett.
Csütörtökön indonéz étterembe mentünk rizstálakat próbálni (a földi mogyoró szószos dolgokkal nem igazán voltam kibékülve), miközben részletes beszámolót kaptam az amerikai elit leánykollégiumok életéről. Ellenpontozásképp a The Rules of Attraction filmkockáit próbáltam felidézni magamban.
Hiszitek vagy sem, szombaton feliratkoztunk a Túró Rudi levlistára. Történt ugyanis, hogy kíváncsiságunknak engedve lementünk a szomszéd üzletbe, amelyik, mint már említettem magyar borokat és pezsgőket árul. Mint kiderült, egyebek között Piros Aranyat és Balaton szeletet is lehet kapni a boltban, de tulajdonképpen minden beszerezhető, ha feliratkozol a levlistára. Az elhollandosult magyar tulaj ugyan helyi felárral dolgozik, de a Túró Rudiért bármit...
Az elmúlt hét egyéb fontos tanulságokkal is szolgált. Például salátaevés közben ráleltem a boldogság definíciójára, de csak angolul tudom leírni jól: The state of happiness is when you enjoy something so much that you are trying to make the most of it as slow as possible to last longer. (Ha van valami, amiben örömödet leled, azt minél lassabban próbálod felélni, hogy annál tovább tartson. Ilyesmi.)
És hogy mi a boldogság receptje? Íme: Végy egy maroknyi rukkolát, hozzá néhány kockára vágott paradicsomot és tavaszi hagymát. Tegyél hozzá kecskesajtot, egy kevéske diót és leheletnyi mézet.
A másik nagy tanulság: ha úgy érzed, meg kell tenned valamit, akkor cselekedj! De ne csodálkozz azon, ha valami egész más történik, mint amit elképzeltél. Ezúton is üdv Zach Braff-nek. Az Into the Wild-ot pedig ajánlom mindenki figyelmébe.
A bicikli és önmagunk vízmentesítése különösen érdekes, kihívásokat rejtő feladat zuhogó eső esetén. És itt akkor be kell vallanom egy lényeges hiányosságomat az itteni életmódra való felkészülés terén: még mindig nem szereztem be esőkabátot. Ezzel a (nem)tettemmel a sorssal húzok ujjat, gondolhatnátok. A valóság ezzel szemben az, hogy esőkabát ide vagy oda, ha könyörtelenül hull az égi áldás, így is úgyis sz…rá fogsz ázni. A legnaivabb kerékpározóknak mégsem a mindenféle vízlepergető védelem híján utazókat nevezném az esőkabát látszat megoldásában bízókkal szemben, hanem akik esernyővel kezükben próbálnak célba érni. Naiv hozzáállásuk ékes bizonyítékai az útszélen elhagyott, gazdátlan esernyők, amelyek száma a szél erősségével arányosan nő. Szeles, esős napokon érdekességként azért ajánlom megtekintésüket, egy-két fogást, vagy esést biztosan el lehet tőlük lesni.
Ami a multikulturalitás témakörét illeti, nem lehet okom panaszra. Múlt szombaton élő brazil zenére salsáztunk egy közeli klubban. Az, hogy salsa volt, azt csak Manyitól tudom (én leakadtam a lambadánál), a lépéseket meg autentikus táncpartnereinktől lestük el. Néhány brazil színekbe öltözött melegítős srác capoeirát is prezentált, bár egyesek tánca engem inkább a breakre emlékeztetett.
Csütörtökön indonéz étterembe mentünk rizstálakat próbálni (a földi mogyoró szószos dolgokkal nem igazán voltam kibékülve), miközben részletes beszámolót kaptam az amerikai elit leánykollégiumok életéről. Ellenpontozásképp a The Rules of Attraction filmkockáit próbáltam felidézni magamban.
Hiszitek vagy sem, szombaton feliratkoztunk a Túró Rudi levlistára. Történt ugyanis, hogy kíváncsiságunknak engedve lementünk a szomszéd üzletbe, amelyik, mint már említettem magyar borokat és pezsgőket árul. Mint kiderült, egyebek között Piros Aranyat és Balaton szeletet is lehet kapni a boltban, de tulajdonképpen minden beszerezhető, ha feliratkozol a levlistára. Az elhollandosult magyar tulaj ugyan helyi felárral dolgozik, de a Túró Rudiért bármit...
Az elmúlt hét egyéb fontos tanulságokkal is szolgált. Például salátaevés közben ráleltem a boldogság definíciójára, de csak angolul tudom leírni jól: The state of happiness is when you enjoy something so much that you are trying to make the most of it as slow as possible to last longer. (Ha van valami, amiben örömödet leled, azt minél lassabban próbálod felélni, hogy annál tovább tartson. Ilyesmi.)
És hogy mi a boldogság receptje? Íme: Végy egy maroknyi rukkolát, hozzá néhány kockára vágott paradicsomot és tavaszi hagymát. Tegyél hozzá kecskesajtot, egy kevéske diót és leheletnyi mézet.
A másik nagy tanulság: ha úgy érzed, meg kell tenned valamit, akkor cselekedj! De ne csodálkozz azon, ha valami egész más történik, mint amit elképzeltél. Ezúton is üdv Zach Braff-nek. Az Into the Wild-ot pedig ajánlom mindenki figyelmébe.
Comments