MY ONLY PLANET

így kezdem újra mindig készületlen előre hajtogatott ívek mentén egyensúlyozva hosszú rúd a kezemben mi lenne ha leesne és a mélybe zuhannék én is? talán már zuhanok, csak nem érzem mert a házak teteje és maguk a házak is velem csúsznak az ablakok lefelé a végtelenbe ajtókilincsen csüngő kéz az enyém is lehetne a teljes ködből, a felhőkből kinyúló kéz mely felemel, visszatart, leejt és elfelejt bizonyosság csak a zűrzavar rendszertelenségbe oltott képzelet mindennap új, mindennap más csak fűtsön, adjon meleget forraljon teát, miközben legyek köröznek, üres lámpaburák kihűlt vacsorám felett utolsónak mondhatnák de ki tudja mi lesz az utolsó után egy utolsó utáni végső cselekedet mely elvezet majd megoszt egy új ismeretlenben

utazás előtt kavargó izgalom és álmok vonszolnak szerelmet vall egy delfin kapcsolatunk messze szédít eljegyzés, szerelem, család az ágyból te nézel rám már elmentem, még itt vagyok flamingó inog búvárszemüvegem mögött valódi alak éles késsel vágtam el magam a kényszer hogy kinyissam a koffert de nem megy, a repülő kihajóz felriadok, a delfin, a flamingó százféle teknős közelít felém gyűlnek egy nagy hullám partra sodor valami megfoghatatlan lélegzetet kókuszdió hull alá napozó iguána lusta szemrebbénésében a várakozás, a sorok a tengerpart nyomán, hová Kolombusz kikötött talán most a test színpada, a villogás, a pénz luxus forgatag a maja ablakok alatt korallok közt folyó alkohol a mozdulat, a lagúna kékségében fuldokló álom homok-sós hurrikán-pillanat kétely paradicsoma hogy eljutunk oda, hogy nem lesz ott én nem leszek, Miami Beach is csak egy hely és én vele, nem tudom a tengeri alagúton takarítom a szobát legyen tiszta ha nem jönnék vissza várjon, a virágom ki ne száradjon élje tú