Hungarikum
M-nak Az emberek, akik naponta mondják egymásnak híreiket, sejtéseiket, örömeiket, bánataikat, közlendőiket, akik kérnek, ajánlanak, haragszanak, siratnak, akik a világon szerteszóródva beszélik ezt a nyelvet, s akár kedvelik egymást, akár nem, de még ha gyűlölik, ha vádolják, ha bántják is egymást: a puszta tény által, hogy magyarul szólítják meg egymást, vagy förmednek egymásra, egy megismételhetetlenül egyszeri, egyedi és magányos közösség cinkosai válnak, igen azáltal, hogy Magyarországon vagy Erdélyben vagy Losoncon vagy Passauban vagy New Yorkban vagy Argentínában vagy Moszkvában magyarul beszélnek - amíg így, e „kód” szerint álmodnak, gondolkoznak, terveznek, reménykednek, vádaskodnak, addig ők magyarok lesznek, bárminő állam határai között éljenek is… (Nemeskürty István: Mi, magyarok)