MY ONLY PLANET

Míg te a macskaalmot takarítod, én a helyi újságot böngészem. Szeretnék rábukkanni egy hírre, ami megmagyarázza a tegnap reggeli esetet a hídnál. Baleset vagy bűneset. Pánik a hídnál Tegnap, a reggeli órákban X város központjában nagy riadalmat keltett egy felvonó-híd átmeneti meghibásodása. Nyolc óra körül a város legforgalmasabb hídja szirénajelzést adott ki néhány hajó átengedése céljából, amellyel egyidőben a híd sorompói is szabályosan lezáródtak. Szemtanúk szerint az első furcsa jel az volt, hogy a szirénahang nem hallgatott el a sorompók lezáródásakor. Amikor pedig az első hajó áthaladt volna a szűk szakaszon, a híd eddig ismeretlen okból csukódni kezdett, ami nagy riadalmat okozott a reggeli tömegben. Szerencsére a pánik csak másodpercek töredékéig tartott, mivel a lefelé süllyedő híd egy bizonyos ponton megakadt, így a járókelők által riasztott tűzoltóságnak nem akadt dolga a helyszínen. Szakértők szerint a híd átmeneti meghibásodásáról lehet szó. Az eset után átvizsgálták a h

Kora reggel. A közeli templom dallama úgy hallatszik az ágyból, mintha a fürdőszobában lévő rádió maradt volna bekapcsolva. Ha most felállnék, és az ablakhoz állnék, látnám is a templom tornyát, a harangszót helyettesítő dallam forrását. Lustán az oldalamra fordulok. A reggel még nem jutott el arra a pontra, ahonnan kezdve az elképzelések vagy gondolatok a tettek mezejére léphetnek. A konyhában szöszmötölsz, a reggeli készülődés neszei félálomban jutnak el hozzám. A vízforraló rotyogása közben egymás után nyitod ki a macskakonzerveket. A macskák farkukkal simogatják lábad szárát, míg végre lehajolsz és a tálkákba kiosztod az egyénre szabott adagokat. Gyengéden végigsimítod hátukat, majd kitöltöd magadnak a kávét, ami nélkül soha nem indulsz el a munkába. Egy-két ajtó csapódása, kulcsok zörgése, és ismét csend borul a házra. Nem tudom mennyi idő telik el, minden bizonnyal visszaaludtam, és most furcsa hangokra ébredek. A két utcányira lévő felnyitható híd szirénája ütemesen jelzi, hogy

Volt egy éjszaka, amikor azt gondoltam, ennyi volt, nem lehet már tovább. Azon az éjjelen kezdődött el minden. Egész életemben arra vágytam, hogy megérintselek. Szerettelek volna elérni. Akkor éjjel, amikor én már a teljes feladás nyugalmával tudtam fogadni érkezésedet, te értél el engem. Nem értetted közönyömet, a gúnyos mosolyt az arcomon. Csak beszéltél, beszéltél, a lelkemet simogattad számtalan módon, míg én a nedvedző poharon az apró vízcseppeket próbáltam megsemmisíteni. Amikor felálltál, és egyedül hagytál néhány percre, megkönnyebbültem, de hirtelen egy idegen testnek éreztem magam egy idegen térben. Nélküled nem-odavaló lettem, azaz inkább sehovase-valóvá váltam. Türelmetlenül vártam, hogy ismét feltűnj, hogy jelen legyél. És akkor megint feltűntél. Leültél ugyanoda, ahonnan felálltál, és mintha mi sem történt volna, ugyanott folytattad, ahol abbahagytad. Én ugyanúgy a harmatozó vízcseppekkel játszottam az ujjaimmal a poharon. Az egyetlen jele annak, hogy valami fontos dolog