Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyre, mely öröktől fogva az övé, és soha másé nem is lenne. Az elveszíthetetlent markolássza! Egész szive a tenyerében lüktet, oly egyetlen egy kezében a kő, és vele ő is olyan egyedűl lett. Nem szabadúl már soha többé tőle. A víznek fordul, s messze elhajítja. Hangot sem ad a néma szakítás, egy egész tenger zúgja mégis vissza.