Kitchen Sink

Az ajtófélfánál állok kontraposzt helyzetben. Te karcsú ívben a mosogató fölé hajolsz és vizet eresztesz. Egyszerre csavarod meg a hideg- és a melegvizes csapot. A mosogatóban felgyülemlett szennyes edények között utat keresel a kezeddel, hogy a dugót a lefolyóba nyomd. Hosszú ujjaiddal meglötyögteted a vizet: ellenőrzöd a megfelelő hőmérsékletet. A mosogatószert egy bárpincér ügyességével kapod fel és az arányokra ügyelve a vízbe öntöd a szükséges mennyiséget. A vízsugár körül hab képződik, a tányérok és a poharak fokozatosan eltűnnek a lebegő habszigetek alatt. Amikor a mosogató háromnegyed részéig ér a víz, újból megkevered a vizet, majd elzárod a csapokat. Az áztatás fontos része a mosogatásnak, ettől lesznek igazán tiszták az edények, magyarázod, miközben a konyharuhába törlöd a kezed.

Körülnézel. Az egyik polcról leemeled a morzsaporszívót, bekapcsolod és halk berregés kíséretében csíkokban tünteted el a morzsákat a konyhaasztalról. Ezután a benedvesített szivaccsal járod át a felületeket, hogy aztán a gumicsíkos lehúzóval elvégezd rajtuk az utolsó simításokat. Zavar, ha bekapcsolom a rádiót, kérdezed. Fejemmel nemet intek. Te a rádióhoz nyúlsz, ami a gomb nyomására kellemes zenét áraszt. A mosogatáshoz mindig ezt az adót választom. Nem tudok bármilyen zenére mosogatni, teszed hozzá mentegetőzve. Arra gondolok, hogy nem is beszélgettünk még zenéről. Inkább nem mondok semmit.

A mosogatónál állsz ismét. A szivacs az egyik kezedben, egy habos tányér a másikban. Köröző mozdulatokkal kergeted le róla a megázott maradékot. A negyedik körben a szivacs nyer. A tányér jutalma a tiszta vizes öblítés. A csillogó tányér a szárítóban landol, ahol bevárja a többieket: még két tányért, három bögrét, hat vizes poharat. Az evőeszközök legalul sorakoznak, egymásután jönnek a kanalak, a villák és a kések, hogy létezésük új értelmet nyerjen kezed munkája alatt.

Fejemet a félfának támasztom. Egy elsárgult poszter néz rám a konyhaszekrényről. Egy korábbi tulajdonos ragaszthatta oda, hogy aztán megfeledkezzen róla. Elolvasom az aláírást: Részlet Hieronymus Bosch A gyönyörök kertje című triptichonjából. Elveszek a reprodukció apró részleteiben. Amikor ismét feléd fordulok, ujjaid között a hab hártyaként feszül. Tréfából szakállat ragasztasz magadnak. Nevetünk. Kihúzod a mosogató dugóját, hallgatjuk, ahogy a lefolyó elnyeli a koszos vizet. Kérsz pirítóst, kérdezed. Bólintok. Miután a kenyérszeleteket eltünteted a kenyérpirítóban, két csillogó tányért veszel elő a szekrényből, és az asztalra teszed őket. Egy erőszakos jelre a pirítósok felugranak helyükről és én a szememmel követem, ahogy morzsákat ejtesz, amíg vékony kezeddel a tányérba helyezed vasárnapi reggelimet.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Black Summer

Such a heavy duty to start this. Days had long passed when I felt brave and naive enough to document anything from my life. I’m jealous of this old self of mine, jealous of the person I used to be. So much shit has happened since and more days are passing quietly, unaware, unnoticed, unmentioned. To formulate anything that makes sense these days is hard. After all the dreams, all the innocence gone, it’s hard to say what is left. It’s hard to say what keeps me moving. But I still am. Maybe I feel responsible to live a life for the two us, the life you won’t get to experience. Maybe it is closer to the truth that any narrative that helps me to take the next step, that helps me to get out of bed in the morning is tightly embraced. There may be more of these fabricated explanations than just one, and these stories in my mind are changing. Trying to validate the unlikely, the impossible. Up until today, I have moments when I have to remind myself that such a terrible event did happen
Read more

Saves the Day

Back to the weekly regime. Bi-weekly. Any kind of regime. Leaving prints of the days, of the uninteresting, of the nothing happening. Then that’s it. Trying to understand the forces that mute me and tell me everything I say is utterly useless and unnecessary.   They say it so loud, it’s scary. With time (What I really mean is with age) I would expect fearlessness would take over. Oh how wrong I am. Doubt mountains everywhere I look. And I realize that if I say nothing, if I pretend life can just happen in one dimension, somewhere between the work laptop and the television, that means they won against me. The muting, doubting, questioning forces could triumphantly conclude that there is nothing to see here.   This is my weak attempt to step up and pretend that it matters. Replace “it” with anything you think may be important part of a life and likes to hide away from the inquisitive eyes. It could be me. The one that cannot be muted by fear, or if it got muted for long is now ready to r
Read more

Dahab Diving memories I.

Image
Sometimes the best holiday experiences are born from a spontaneous idea, without too much planning or overthinking, like the one I’m going to tell you about. The idea of going to Egypt was inspired by a friend we met (also spontaneously) in Croatia earlier this year. He told us that he took a diving course in Egypt and that it was one of his favorite destinations to visit during his year of traveling. I was always aware that Egypt is a special place to visit not only for its cultural heritage but also because of the rich underwater life of the Red Sea. In my case, the safety concerns of visiting the country were always stronger than my curiosity so I put the country on the back burner as a place I probably never get to visit in this lifetime. But a few days or weeks after our Croatian workation, while considering different holiday plans, Eugene asked “should we just go diving to Egypt?”. I believe I said yes without much hesitation. Mountains have been the main focus of most of our rec
Read more