Kitchen Sink

Az ajtófélfánál állok kontraposzt helyzetben. Te karcsú ívben a mosogató fölé hajolsz és vizet eresztesz. Egyszerre csavarod meg a hideg- és a melegvizes csapot. A mosogatóban felgyülemlett szennyes edények között utat keresel a kezeddel, hogy a dugót a lefolyóba nyomd. Hosszú ujjaiddal meglötyögteted a vizet: ellenőrzöd a megfelelő hőmérsékletet. A mosogatószert egy bárpincér ügyességével kapod fel és az arányokra ügyelve a vízbe öntöd a szükséges mennyiséget. A vízsugár körül hab képződik, a tányérok és a poharak fokozatosan eltűnnek a lebegő habszigetek alatt. Amikor a mosogató háromnegyed részéig ér a víz, újból megkevered a vizet, majd elzárod a csapokat. Az áztatás fontos része a mosogatásnak, ettől lesznek igazán tiszták az edények, magyarázod, miközben a konyharuhába törlöd a kezed.

Körülnézel. Az egyik polcról leemeled a morzsaporszívót, bekapcsolod és halk berregés kíséretében csíkokban tünteted el a morzsákat a konyhaasztalról. Ezután a benedvesített szivaccsal járod át a felületeket, hogy aztán a gumicsíkos lehúzóval elvégezd rajtuk az utolsó simításokat. Zavar, ha bekapcsolom a rádiót, kérdezed. Fejemmel nemet intek. Te a rádióhoz nyúlsz, ami a gomb nyomására kellemes zenét áraszt. A mosogatáshoz mindig ezt az adót választom. Nem tudok bármilyen zenére mosogatni, teszed hozzá mentegetőzve. Arra gondolok, hogy nem is beszélgettünk még zenéről. Inkább nem mondok semmit.

A mosogatónál állsz ismét. A szivacs az egyik kezedben, egy habos tányér a másikban. Köröző mozdulatokkal kergeted le róla a megázott maradékot. A negyedik körben a szivacs nyer. A tányér jutalma a tiszta vizes öblítés. A csillogó tányér a szárítóban landol, ahol bevárja a többieket: még két tányért, három bögrét, hat vizes poharat. Az evőeszközök legalul sorakoznak, egymásután jönnek a kanalak, a villák és a kések, hogy létezésük új értelmet nyerjen kezed munkája alatt.

Fejemet a félfának támasztom. Egy elsárgult poszter néz rám a konyhaszekrényről. Egy korábbi tulajdonos ragaszthatta oda, hogy aztán megfeledkezzen róla. Elolvasom az aláírást: Részlet Hieronymus Bosch A gyönyörök kertje című triptichonjából. Elveszek a reprodukció apró részleteiben. Amikor ismét feléd fordulok, ujjaid között a hab hártyaként feszül. Tréfából szakállat ragasztasz magadnak. Nevetünk. Kihúzod a mosogató dugóját, hallgatjuk, ahogy a lefolyó elnyeli a koszos vizet. Kérsz pirítóst, kérdezed. Bólintok. Miután a kenyérszeleteket eltünteted a kenyérpirítóban, két csillogó tányért veszel elő a szekrényből, és az asztalra teszed őket. Egy erőszakos jelre a pirítósok felugranak helyükről és én a szememmel követem, ahogy morzsákat ejtesz, amíg vékony kezeddel a tányérba helyezed vasárnapi reggelimet.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Light Years

Image
I promised to write something for my birthday. I already had a plan what to tell you, but that plan had been changed so many times by life since then. When I was a kid, I might have had an idea how it was going to be 30 years old. Good job, loving husband, kids, car and a house with garden, probably. But I have never thought that I’m going to mourn my cousin, who was one year older than me and passed away three days before my anniversary. Sad enough, I know, yet there is something important I learnt last week: there is no young or old, there is only dead or alive. Let me devote this entry to him, who is no longer with us. As time goes, you have to realize one more thing: the number of funerals will only increase for the rest of your life. What are you going to do then? You’ll just try to keep on going with your own things, maybe with more devotion and more discipline and hope you won’t be the last one going away… Therefore I stick to the plan and I’m telling you one of my favourite sto...
Read more

Histats - BigBro News

Image
Well, I'm not very diligent keeping my blog updated and tidy. Not many of you are complaining! For those who still keep some faith in me and click by accident on my blog (I don't assume there is another reason), I thought to share with you some data about the the yearly amount of visits on My Only Planet. Last March I started to use Histats on my blog (a hidden tracker) with the help of which I could see how often you visit my blog. I wanted to make the tracker visible a long time ago... I just didn't get there yet. To compensate this deficiency, I would like to share with you some interesting data and a screenshot to show you what you had done in a year. - My favourite hit was from Kuala Lumpur googleing 'weapons of harmony'. - I'm very much surprised by the strong interest in my blog from New Zealand. I would have never thought of it. - Prague doesn't surprise me, though. Good people are there:) - My sweet Hungarian and Dutch Readers, All I hope is that I ...
Read more

Mayonaise

What a weird day, my friend. Those dreams coming out of the blue. They were so real, I couldn't resist them... But this is not what I want to tell you. Hopefully most of you are watching European Championship at the moment, and the rest of you are already accostumed to the fact that I don't say any relevant thing in my blog. Because this blog is still not about a story of characters who have conflicts in their lives, they are struggling and there is catharsis at the end. The story in which a character recognizes movies by its music and spends most of his time attending concerts. This is still me getting on bike every morning to work, going to run in Vondelpark after and trying to go to sleep at midnight. Not much to say - to be honest. And it doesn't mean nothing happens to me. So much things are happening, but still. The question - is it really happening to me? - is still there. I need time to integrate everything in my life. Actually, I think I have a special definition w...
Read more