le vent nous emportera

Akkor most már írok rendes blogot. Minden adott hozzá: külföld, laptop, vezeték nélküli internet a szomszédok közelségének hála, no és mindenek felett Az Események.

A török pizzásnál sorban állva döbbenten vettem tudomásul, hogy a kultúrsokk áldozata lettem. Török pizzás, érted?! A sorbanálló emberek is mintha egy metszetét adták volna Amszterdamnak: angol, jól öltözött középkorú férfi Arzenálos sállal a nyakában, ázsiai eredetű barátnővel meg térképpel az oldalán, német tinicsapat, egy komoly magányos hollandi, végül egy piercinges rasztás hajú vegetáriánus ifjú, ki tudja melyik országból. Itt tényleg annyiféle az ember, hogy a kínaiak fel se tűnnek a színes tömegben. Illetve csak az tűnik fel, hogy nem tűnnek fel. Ahogy a közeli piacon is, az eladók színre, nemre, korra és vallásra való tekintet nélkül üvöltik, hogy egyért hármat kap. Vettünk is gyorsan három mangót.

Egyébként a Heineken sörgyár/múzeum tőszomszédságában lakom. Ezt a környéket úgy hívják: de pijp. Hála egy késő délelőtti akciómnak (futni mentem a Saját Biciklimmel a Vondelparkba) egészen kezdem megismerni a környéket. Legközelebb azért viszek térképet, a csatornák tényleg olyan egyformák. Az utcánkban van barber shop, coffee shop, egy kedvesnek tűnő söröző, és 2 házzal arrébb Törley pezsgővel és egyéb magyar borokkal csábítja a vendégeket egy kis üzlet. Nem messze tőlünk van még egy érdekes bolt: egy cukrászda, ahol elképesztő alakú és díszítésű tortákat lehet kapni. Csupán a látványért is megérte benézni.

A lakásunk meseszép. Tegnap Californication és Eastern Promises nézése közben Manyinak egyszer csak elkalandozott a tekintete a képernyőről. Kérdeztem mi van, azt mondta: csak nézem, milyen klassz a lakás. Hát ilyen klassz, pedig már eltelt néhány nap a beköltözés óta. Az én kedvencem a terasz, amiről látszik a csillagos ég este, napközben meg besüt róla a nap, és tele van Manyi virágaival. (Bizony, bizony eddig csodaszép idő van itt, egyedül a szél kap néha oldalba, ami csak akkor kellemetlen, ha futni indul az ember fia és eltéved a vicces és lenge futószerelésében kerekezve.) Egyedül a mikrohullámút hiányoltam kicsit, amíg Manyi fel nem világosított, hogy a sütő egyben a mikró is... Úgyhogy nincs hiány.

Holnap végre munkába is állok, amit nagyon várok, de egyelőre amiatt izgulok a legjobban, hogy sikeresen eljussak A pontból B pontba a Saját Biciklimmel. időre.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Black Summer

Such a heavy duty to start this. Days had long passed when I felt brave and naive enough to document anything from my life. I’m jealous of this old self of mine, jealous of the person I used to be. So much shit has happened since and more days are passing quietly, unaware, unnoticed, unmentioned. To formulate anything that makes sense these days is hard. After all the dreams, all the innocence gone, it’s hard to say what is left. It’s hard to say what keeps me moving. But I still am. Maybe I feel responsible to live a life for the two us, the life you won’t get to experience. Maybe it is closer to the truth that any narrative that helps me to take the next step, that helps me to get out of bed in the morning is tightly embraced. There may be more of these fabricated explanations than just one, and these stories in my mind are changing. Trying to validate the unlikely, the impossible. Up until today, I have moments when I have to remind myself that such a terrible event did happen
Read more

Saves the Day

Back to the weekly regime. Bi-weekly. Any kind of regime. Leaving prints of the days, of the uninteresting, of the nothing happening. Then that’s it. Trying to understand the forces that mute me and tell me everything I say is utterly useless and unnecessary.   They say it so loud, it’s scary. With time (What I really mean is with age) I would expect fearlessness would take over. Oh how wrong I am. Doubt mountains everywhere I look. And I realize that if I say nothing, if I pretend life can just happen in one dimension, somewhere between the work laptop and the television, that means they won against me. The muting, doubting, questioning forces could triumphantly conclude that there is nothing to see here.   This is my weak attempt to step up and pretend that it matters. Replace “it” with anything you think may be important part of a life and likes to hide away from the inquisitive eyes. It could be me. The one that cannot be muted by fear, or if it got muted for long is now ready to r
Read more

Dahab Diving memories I.

Image
Sometimes the best holiday experiences are born from a spontaneous idea, without too much planning or overthinking, like the one I’m going to tell you about. The idea of going to Egypt was inspired by a friend we met (also spontaneously) in Croatia earlier this year. He told us that he took a diving course in Egypt and that it was one of his favorite destinations to visit during his year of traveling. I was always aware that Egypt is a special place to visit not only for its cultural heritage but also because of the rich underwater life of the Red Sea. In my case, the safety concerns of visiting the country were always stronger than my curiosity so I put the country on the back burner as a place I probably never get to visit in this lifetime. But a few days or weeks after our Croatian workation, while considering different holiday plans, Eugene asked “should we just go diving to Egypt?”. I believe I said yes without much hesitation. Mountains have been the main focus of most of our rec
Read more