I Want To Ride My Bicycle


Megérkezésem óta az egyik legfontosabb Esemény, ami velem történt: a Saját Biciklim. Mivel egy boltban vásárolt, használt kerékpár ára előzetes becslések alapján 100 euróba kerül, más forrásokat is próbáltam felkutatni. Egy lengyel oldal szerint a vasútállomáson pirkadatkor és kora este ujjal mutogatva lehet illegálisan olcsó, azaz lopott biciklihez jutni. Viszont ha észrevesz a rendőr, több száz euródba kerülhet, hogy ily módon támogatod egyesek anyaghoz jutását.

A sajátomra a craigslist-en bukkantam rá. Oscar 2 utcányira innen árulta a "kis szeretet igénylő" női kerékpárt, 50-ért. Első látásra elvakította a szememet a zöldeskék csoda, aztán a próbakör után egyenesen elválaszthatatlanok lettünk. Pedig a dinamója csak dísznek jó, az egyik fék is pafou, a csengettyű rozsdás, stb. Kárpótlásnak azonban ott volt a két viharvert oldaltáska. Belegondolva a kis szépséghibákkal még pénzt is spóroltam: nem kell külön költenem a Saját Biciklim elcsúfítására.

A bicikli elengedhetetlen kiegészítője a lánc. Ki tudja melyik a legbiztonságosabb lezárási módszer. Egyesek arra esküdnek, hogy kétféle zárral kombinálva meg lehet úszni a lopást. Biciklitulajdonosságom első reggelén azonban olyan sokkoló látványban volt részem, ami minden láncba vetetett hitemet alapjaiban megingatta.

Hangos köszörűhangra ébredtem. Kinézek az ablakon, hát mit látok: az ablakunk alatt két ember fémvágóval reszeli a háromujjnyi vastag láncokat a biciklikről szisztematikusan, egymásután. Nem szaladnak el, miután eggyel végeztek, hanem nézegetik a többit is, és választanak egy másikat. Épp az enyém mellett! Teljes kétségbeesés. Egyre többen figyelnek fel a két emberre, akik nyugodtan folytatják munkájukat. Mi lehet ez?!

Rövidesen aztán fény derült a titokra: egy teherautó jelent meg mögöttük, ami tele volt roncs biciklikkel. A város szolgálatában álló két ember a nem használatos és roncs kerékpároktól szabadította meg az amúgy rogyásig zsúfolt kerékpártartókat. Hogy mi módon állapítják meg melyik biciklit nem használják már, azon a mai napig töröm a fejem. ötlet?

Comments

Anonymous said…
Szóval így váltod ki a köremaileket...
Munka?
February 18, 2008 at 8:05 PM
Anonymous said…
Ezt már ismertem.:-) (Lásd fejjebb: de ha nem frissül...)
R.
February 22, 2008 at 8:28 AM
Anonymous said…
izé... feljebb
Névtelen
February 22, 2008 at 8:31 AM
Post a Comment

Popular posts from this blog

Black Summer

Such a heavy duty to start this. Days had long passed when I felt brave and naive enough to document anything from my life. I’m jealous of this old self of mine, jealous of the person I used to be. So much shit has happened since and more days are passing quietly, unaware, unnoticed, unmentioned. To formulate anything that makes sense these days is hard. After all the dreams, all the innocence gone, it’s hard to say what is left. It’s hard to say what keeps me moving. But I still am. Maybe I feel responsible to live a life for the two us, the life you won’t get to experience. Maybe it is closer to the truth that any narrative that helps me to take the next step, that helps me to get out of bed in the morning is tightly embraced. There may be more of these fabricated explanations than just one, and these stories in my mind are changing. Trying to validate the unlikely, the impossible. Up until today, I have moments when I have to remind myself that such a terrible event did happen
Read more

Saves the Day

Back to the weekly regime. Bi-weekly. Any kind of regime. Leaving prints of the days, of the uninteresting, of the nothing happening. Then that’s it. Trying to understand the forces that mute me and tell me everything I say is utterly useless and unnecessary.   They say it so loud, it’s scary. With time (What I really mean is with age) I would expect fearlessness would take over. Oh how wrong I am. Doubt mountains everywhere I look. And I realize that if I say nothing, if I pretend life can just happen in one dimension, somewhere between the work laptop and the television, that means they won against me. The muting, doubting, questioning forces could triumphantly conclude that there is nothing to see here.   This is my weak attempt to step up and pretend that it matters. Replace “it” with anything you think may be important part of a life and likes to hide away from the inquisitive eyes. It could be me. The one that cannot be muted by fear, or if it got muted for long is now ready to r
Read more

Dahab Diving memories I.

Image
Sometimes the best holiday experiences are born from a spontaneous idea, without too much planning or overthinking, like the one I’m going to tell you about. The idea of going to Egypt was inspired by a friend we met (also spontaneously) in Croatia earlier this year. He told us that he took a diving course in Egypt and that it was one of his favorite destinations to visit during his year of traveling. I was always aware that Egypt is a special place to visit not only for its cultural heritage but also because of the rich underwater life of the Red Sea. In my case, the safety concerns of visiting the country were always stronger than my curiosity so I put the country on the back burner as a place I probably never get to visit in this lifetime. But a few days or weeks after our Croatian workation, while considering different holiday plans, Eugene asked “should we just go diving to Egypt?”. I believe I said yes without much hesitation. Mountains have been the main focus of most of our rec
Read more