Gravitálok


csak így halkan lehunyva a szemet
erőltetés nélkül hagyom gravitáló testem
nyugodjon le minden része
és foglaljon helyet
nem változnak a napok
én is ugyanakkora vagyok
parányi csepp
tenger vizében sós könnyem
csak örülök neki, hogy vagyok
hogy a létbe belecsusszanok
minden reggel rácsodálkozom
mi ez a mély lélegzet
mely felkel bennem és útra kel
bármilyen reménytelen irányba
egyenesen a fürdőszobába
tükrömben arcom tengeren hullámok
mikroszkóp alatt holnap újra látom
leoltom a villanyt
hova visz az akarat ma
vagy hol tép szét a vágy
mindkettő bennem puha ágy
megszentelt alkalom
miközben várom a villamost
papírzsebkendő után kutatok

Comments

Popular posts from this blog

Black Summer

Saves the Day

Dahab Diving memories I.