Gravitálok
csak így
halkan lehunyva a szemet
erőltetés
nélkül hagyom gravitáló testem
nyugodjon
le minden része
és foglaljon helyet
nem
változnak a napok
én is
ugyanakkora vagyok
parányi
csepp
tenger
vizében sós könnyem
csak
örülök neki, hogy vagyok
hogy a létbe
belecsusszanok
minden
reggel rácsodálkozom
mi ez a
mély lélegzet
mely
felkel bennem és útra kel
bármilyen
reménytelen irányba
egyenesen
a fürdőszobába
tükrömben
arcom tengeren hullámok
mikroszkóp
alatt holnap újra látom
leoltom a
villanyt
hova visz
az akarat ma
vagy hol
tép szét a vágy
mindkettő
bennem puha ágy
megszentelt
alkalom
miközben
várom a villamost
papírzsebkendő
után kutatok
Comments