Alkímia
egy íves hajótest halad
ablakod alatt sötét vizen
meglep a mély csend és elragad
tekinteted, a végtelen
lélegzetem most te vagy
tőlem éppolyan idegen
mozdulatlan pillanat
mint az ernyedő idegek
tengerek hulláma között
erőteljes nyugalmad lebeg
árbocok büszkesége fölött
a te szándékod integet
mert itt minden a tied
belőled árad szét a fény
sakktábládon a tér üres
megszűnik minden fekete-fehér
bálnába bújtam, élő halott
míg lesújtott rád is az ég
alkímiád titkos anyaga vagyok
a végtelen bennem véget ér
ablakod alatt sötét vizen
meglep a mély csend és elragad
tekinteted, a végtelen
lélegzetem most te vagy
tőlem éppolyan idegen
mozdulatlan pillanat
mint az ernyedő idegek
tengerek hulláma között
erőteljes nyugalmad lebeg
árbocok büszkesége fölött
a te szándékod integet
mert itt minden a tied
belőled árad szét a fény
sakktábládon a tér üres
megszűnik minden fekete-fehér
bálnába bújtam, élő halott
míg lesújtott rád is az ég
alkímiád titkos anyaga vagyok
a végtelen bennem véget ér
Comments