Alkímia

egy íves hajótest halad
ablakod alatt sötét vizen
meglep a mély csend és elragad
tekinteted, a végtelen

lélegzetem most te vagy
tőlem éppolyan idegen
mozdulatlan pillanat
mint az ernyedő idegek

tengerek hulláma között
erőteljes nyugalmad lebeg
árbocok büszkesége fölött
a te szándékod integet

mert itt minden a tied
belőled árad szét a fény
sakktábládon a tér üres
megszűnik minden fekete-fehér

bálnába bújtam, élő halott
míg lesújtott rád is az ég
alkímiád titkos anyaga vagyok
a végtelen bennem véget ér

Comments

Popular posts from this blog

Black Summer

Saves the Day

Dahab Diving memories I.