Eagle vs. Shark
Ahogy közeleg hazalátogatásom időpontja, egyre többet gondolok arra az elmúlt időszakra, amit itt töltöttem, illetve még töltök mindig, mint egy önálló egységre az életemben, és várom a pillanatot, amikor szavakba önthetem az elmúlt néhány hónap tapasztalatait, miközben az otthoni házunk előtt termő cseresznye ízét kóstolgatom képzeletben. De ez a pillanat még kissé odébb van. Maradjunk egyelőre az állatoknál.
Mióta munkámat tekintve elszakadtam a rendszeres filmnézés lehetőségétől, ami a pénzkereset legkellemesebb módja, akarva-akaratlanul közelebb kerültem az állatok világához. Nem mondom, hogy a filmek szerepét felváltották volna az állatok az életemben, mindenesetre nagyobb helyet kaptak benne, mint eddig. Érdeklődéssel figyelem az ember-állat kölcsönhatását és lenyűgözve hallgatom, milyen meghökkentő dolgokra képes a természet.
Bizony, az állatok irigylésre méltó tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyekből lenne mit tanulniuk az embereknek. Ha valaki azt gondolja, hogy az állatok alacsonyabbrendű lények az embernél, mert nem rendelkeznek a beszéd képességével, elég messze jár a valóságtól szerintem. Régen azt mondtad nekem, hogy szerinted a kutyatartás felesleges luxus. Azt mondtad, hogy az embereknek kutyatartás helyett a szegény emberekre kellene költeniük a pénzüket. Ez a gondolat sokáig megmaradt bennem, és az állatok iránti rajongásomat is alapvetően meghatározta. Nem tudom, hogy egyet értettem-e veled, de bármikor ránéztem egy kutyára, eszembe jutottak a szegény, vagyontalan emberek és lelkiismeretfurdalásom volt – nem tudom ki helyett.
Most már tudom, hogy nincs igazad. Az állatok bizonyos helyzetekben összehasonlíthatlanul többet tudnak adni, mint egy ember. Ösztöneik olyan tiszták és világosak, hogy az ember gondolatai és az őket kifejező szavak közötti különbség hatalmas távolságnak tűnik mellettük, hogy a szavakat követő tetteket ne is említsem.
A természettel alkotott tökéletes harmónia, amiben élnek, a világban elfoglalt és elfogadott helyük olyan jellemzők, amelyekkel az ember egy életen át képes harcokat vívni és még akkor sem biztos, hogy megtalálja a nyugalmát. Az állatok harcaikat szemtől-szembe vívják meg egymással, és pusztán a legszükségesebb esetekben zajlanak le. Csatáikat a túlélés ösztöne hajtja, a rosszindulat mint olyan, teljesen hiányzik belőlük. Az ember barátainak elszegődő állatok olyan hűségről és kitartásról adnak tanúbizonyságot, ami ugyancsak nehezen elképzelhető két ember között... Néha szeretnék állat lenni.
Mióta munkámat tekintve elszakadtam a rendszeres filmnézés lehetőségétől, ami a pénzkereset legkellemesebb módja, akarva-akaratlanul közelebb kerültem az állatok világához. Nem mondom, hogy a filmek szerepét felváltották volna az állatok az életemben, mindenesetre nagyobb helyet kaptak benne, mint eddig. Érdeklődéssel figyelem az ember-állat kölcsönhatását és lenyűgözve hallgatom, milyen meghökkentő dolgokra képes a természet.
Bizony, az állatok irigylésre méltó tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyekből lenne mit tanulniuk az embereknek. Ha valaki azt gondolja, hogy az állatok alacsonyabbrendű lények az embernél, mert nem rendelkeznek a beszéd képességével, elég messze jár a valóságtól szerintem. Régen azt mondtad nekem, hogy szerinted a kutyatartás felesleges luxus. Azt mondtad, hogy az embereknek kutyatartás helyett a szegény emberekre kellene költeniük a pénzüket. Ez a gondolat sokáig megmaradt bennem, és az állatok iránti rajongásomat is alapvetően meghatározta. Nem tudom, hogy egyet értettem-e veled, de bármikor ránéztem egy kutyára, eszembe jutottak a szegény, vagyontalan emberek és lelkiismeretfurdalásom volt – nem tudom ki helyett.
Most már tudom, hogy nincs igazad. Az állatok bizonyos helyzetekben összehasonlíthatlanul többet tudnak adni, mint egy ember. Ösztöneik olyan tiszták és világosak, hogy az ember gondolatai és az őket kifejező szavak közötti különbség hatalmas távolságnak tűnik mellettük, hogy a szavakat követő tetteket ne is említsem.
A természettel alkotott tökéletes harmónia, amiben élnek, a világban elfoglalt és elfogadott helyük olyan jellemzők, amelyekkel az ember egy életen át képes harcokat vívni és még akkor sem biztos, hogy megtalálja a nyugalmát. Az állatok harcaikat szemtől-szembe vívják meg egymással, és pusztán a legszükségesebb esetekben zajlanak le. Csatáikat a túlélés ösztöne hajtja, a rosszindulat mint olyan, teljesen hiányzik belőlük. Az ember barátainak elszegődő állatok olyan hűségről és kitartásról adnak tanúbizonyságot, ami ugyancsak nehezen elképzelhető két ember között... Néha szeretnék állat lenni.
Comments
vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka
partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala
álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek
de kapud nyitott-kés-kapu ablakon küldő fényjelek
s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak
hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak
gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani
vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai
szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan
hogy nem leszel hogy nem leszek kerékbetört nevetés csattan
jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg
felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek
egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen
fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem
cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia
alámerül Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia
(this is a poem I had to learn by heart to enjoy its beauty)