Miénk volt

Belekap a tavaszba a tél
Valahogy az ősz ráköszön a vég,
A nyár….
Hogy is volt?
Távoli emlékek, mikor veled húztam meg a vészféket
A Balaton felé, a fenyvesek között
Hogy beúszni hosszan, akartunk mindent
A halat, a krumplit, a lépcsőn
Besétálni ruha nélkül, az éjszaka csobban
Suttogó hangunkat víz sodorta
A hajunk hínár, a hajunk volt hínár
Haza most már hiába hívnál...

Az emlékek velem és veled
Játszanak, a hattyúkat etettük
Alul zöldesen nyálkádzó köveken
Míg elhevertünk a csillagok alatt.
Takarónk nem volt,
A távolban valaki gitárt pengetett.
Tábortűz lehetett, pattogó szikrák
És bizonytalanul simuló kezek…

Nedves ruhákban indultunk haza,
Pedig hazánk volt itt
A tágas éjszaka.
Otthonabb érzés
Túl kóbor álmokon
Hol egyedül miénk volt
A víz meg a csillagok.

Comments

Popular posts from this blog

Black Summer

Saves the Day

Dahab Diving memories I.