Beach House

A nő könnyedén belibben az autóba a férfi mellé, vékony fejére tekert sáljával majdnem megérinti a férfi vállát, de annak csak a szele éri. Kesztyűjét előkelően a kesztyűtartóba süllyeszti, majd szemét a férfi kezén pihenteti meg, ahogy az beállítja az útirányt a telefon keresőjébe. Még csatlakoztatja kábelt a töltőhöz, ellenőrzi a visszapillantó tükröket majd gyakorlott mozdulattal gázt ad és megindulnak a lemenő nap fényében.

Amint rákanyarodnak az autópályára a nyugati irányba, az alacsonyan vonuló nap fénye egyre zavaróbb lesz, a férfi a visszapillantó tükör fölötti tartóba nyúl a napszemüvegért. Egy kézzel felilleszti, de a biztonság kedvéért azért a napellenzőt is lehajtja. A nő késztetést érez, hogy letekerje az ablakot egy gombbal, hogy haját sáljával együtt meglobogtassa a szélben. Mint egy régi klasszikus film hősei, utaznak a megszokottból az ismeretlenbe, a szabadság mámorító illúziójába.

Az autó hátsó részéből jövő halk nesz zavarja meg gondtalan ábrándozását. A nő egy pillanatra összenéz a férfival. Mint a cinkos társak, mint Bonnie és Clyde, gondolja magában a nő. Amint letérnek az autópályáról, az ellenkező irányba haladó autók feltorlódnak, majd egy pár száz méter után csak lépésben haladnak. Azért jó, hogy most nem azon az oldalon vagyunk, konstatálja a nő, amint szemével az utat pásztázza, de igazából csak erősen fülel, hallja-e még a zajokat hátulról. Érzékszervei felcsavartak, úgy érzi bármelyik pillanatban fordulhat a kocka. Mi történne, ha a rendőrség most megállítana?

A házakat lassan felváltja a homokos dűnék látványa, a megnövekedő tér más dimenziók közé emeli az autót és utasait. Talán mégis van itt valami, ami a mámorító szabadság érzéséhez köthető, még ebben a helyzetben is, gondolja tovább a nő. A szokásos tengerparti parkoló helyett, ami néhány lépésnyire van a strandtól most egy távolabbra eső parkolót keresnek.

A férfi áthajt a korláton majd leparkol. Amint a motor elhalkul, a kocsi rakodó terében a nesz egyre nyilvánvalóbbá válik. Készen állsz, kérdi a férfi. A nő vonakodva előhúzza a kesztyűjét, felveszi azt, majd kikászálódik az autóból. Hát készen talán, válaszolja. Ekkorra a férfi már az autó hátuljánál áll, rajta is kesztyű van, a csomagtartót lassan, óvatosan nyitja fel. 

Egy régi pólóba bugyolált csomagot emel ki. A fémrács csak egy sarkon villan ki, és egy pillanatra mintha egy farok is feltűnne. A nő a férfi mellett áll, csak figyeli az eseményeket. Ez sokkal nyugodtabb mint az előző, mondja a férfi és előre eltervezett mozdulatokkal csatolja a ketrec ajtajához a kötéllel megerősített karabinert. Távolabb áll és amint a ketrec ajtaja megemelkedik, mindketten kíváncsian hajolnak a rács fölé. Semmi mozgás, semmi nesz. 

A nő ismét összenéz a férfival és ebben a pillanatban a patkány egy hatalmas ugrással eltűnik a magas fűben. Egy ideig nézik, ahogy a fű idegesen mozog egy távolabbi irányba, majd mintha magukra eszmélnének, gyorsan felkapják a ketrecet és elindulnak vissza. A visszaút csendben telik csak a férfi szólal meg egyszer, a következővel már utazunk ilyen messzire. A nő a távolba réved és némán bólint. Az autó visszapillantó tükrében még látja egy pillanatra a lemenő napot.