Elevation of Love


Nézem az alattam elnyúló lejtőt. A domb legszélén imbolygok és igyekszem legyőzni félelmemet. Mintha legalábbis egy szakadék szélén állnék ilyen bizonytalanul. Végiggondolom, mit fogok csinálni, még akkor is, ha az elindulás pillanatában az ösztöneim majd felülírnak minden előre eltervezett mozdulatot. Ha nem a domb tetején volnék, talán eszembe se jutna, hogy ez a domb bármilyen kihívást jelenthet. Vajon mit gondolnék most gyerekkorom meredek lejtőiről, melyeket telenként szánkóval hódítottunk meg?

Nincs idő hosszas merengésre. A lejtő türelmetlenül követeli, hogy értelmet kapjon általam. Amíg fent állok, nem vagyok része az érzésnek, a sebességnek, a pillanatnak. Ha remegne is a lábam és a karom, szívem a torkomban lüktetne, akkor sem lenne más választásom. Ha feljöttem, le is kell menni. Ilyen egyszerű ez.

Még egy utolsó pillantás előre a mélybe, aztán a snowboard orrát előrebillentem az egyensúlyommal és megindulok. Igyekszem a testsúlyomat az első lábamra helyezni, amitől az egész természetellenesen hat és meggyőzően is: megint önszántamból vetem bele magam az ismeretlenbe. Néhány másodperc az egész, míg minden irányváltoztatás nélkül a pálya végére siklom. 

Leoldom a deszkát lábamról és még ugyanazzal a lendülettel megindulok tipegve a felvonóhoz. Útközben kifújom magam és értékelem a lejutás sikerességét. Aztán körülnézek. Próbálom magam a poszterek hegyei közé képzelni, melyek a boltíves hangár oldaláról néznek rám.

Lassan felérek. Helyet keresek, ahol a deszkát újra a lábamhoz rögzíthetem. A megfelelő ponton lerogyok a hóba. Míg szöszmötölök és a hó a derekamat éri, a másik felvonón észreveszem, hogy megint ugyanaz a lány halad felfelé. Ugyanaz a lány, aki csatolás közben mindig felfelé halad. Mosolygunk egymásra, mintha régi ismerősök lennénk.

Amikor a lejtő szélére egyensúlyozok, egyszerre megszűnik minden. Megszűnnek a poszterek, a poszterek mögötti betonfalak, a falakra támaszkodó boltíves acélszerkezet. Megszűnnek az ismeretlen ismerős emberek. Csak én vagyok, a lejtő és a hó. Végiggondolom, miként szeretnék leérni, és próbálom nem felülbírálni gondolataimat. Testsúlyomat előrebillentem, majd mintha először rugaszkodnék neki, ösztöneim átveszik az irányítást.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Light Years

Image
I promised to write something for my birthday. I already had a plan what to tell you, but that plan had been changed so many times by life since then. When I was a kid, I might have had an idea how it was going to be 30 years old. Good job, loving husband, kids, car and a house with garden, probably. But I have never thought that I’m going to mourn my cousin, who was one year older than me and passed away three days before my anniversary. Sad enough, I know, yet there is something important I learnt last week: there is no young or old, there is only dead or alive. Let me devote this entry to him, who is no longer with us. As time goes, you have to realize one more thing: the number of funerals will only increase for the rest of your life. What are you going to do then? You’ll just try to keep on going with your own things, maybe with more devotion and more discipline and hope you won’t be the last one going away… Therefore I stick to the plan and I’m telling you one of my favourite sto...
Read more

Histats - BigBro News

Image
Well, I'm not very diligent keeping my blog updated and tidy. Not many of you are complaining! For those who still keep some faith in me and click by accident on my blog (I don't assume there is another reason), I thought to share with you some data about the the yearly amount of visits on My Only Planet. Last March I started to use Histats on my blog (a hidden tracker) with the help of which I could see how often you visit my blog. I wanted to make the tracker visible a long time ago... I just didn't get there yet. To compensate this deficiency, I would like to share with you some interesting data and a screenshot to show you what you had done in a year. - My favourite hit was from Kuala Lumpur googleing 'weapons of harmony'. - I'm very much surprised by the strong interest in my blog from New Zealand. I would have never thought of it. - Prague doesn't surprise me, though. Good people are there:) - My sweet Hungarian and Dutch Readers, All I hope is that I ...
Read more

Mayonaise

What a weird day, my friend. Those dreams coming out of the blue. They were so real, I couldn't resist them... But this is not what I want to tell you. Hopefully most of you are watching European Championship at the moment, and the rest of you are already accostumed to the fact that I don't say any relevant thing in my blog. Because this blog is still not about a story of characters who have conflicts in their lives, they are struggling and there is catharsis at the end. The story in which a character recognizes movies by its music and spends most of his time attending concerts. This is still me getting on bike every morning to work, going to run in Vondelpark after and trying to go to sleep at midnight. Not much to say - to be honest. And it doesn't mean nothing happens to me. So much things are happening, but still. The question - is it really happening to me? - is still there. I need time to integrate everything in my life. Actually, I think I have a special definition w...
Read more