Készületlenül

így kezdem újra mindig készületlen
előre hajtogatott ívek mentén
egyensúlyozva hosszú rúd a kezemben
mi lenne ha leesne
és a mélybe zuhannék én is?
talán már zuhanok, csak nem érzem
mert a házak teteje
és maguk a házak is velem csúsznak
az ablakok lefelé a végtelenbe
ajtókilincsen csüngő kéz
az enyém is lehetne
a teljes ködből, a felhőkből kinyúló kéz
mely felemel, visszatart, leejt és elfelejt

bizonyosság csak a zűrzavar
rendszertelenségbe oltott képzelet
mindennap új, mindennap más
csak fűtsön, adjon meleget
forraljon teát, miközben legyek köröznek,
üres lámpaburák
kihűlt vacsorám felett
utolsónak mondhatnák
de ki tudja mi lesz az utolsó után
egy utolsó utáni végső cselekedet
mely elvezet majd
megoszt egy új ismeretlenben

Comments

Popular posts from this blog

Black Summer

Saves the Day

Dahab Diving memories I.