All Your Way

A sötét színű póló ujja alól kivillanó karod. Ahogy az izomkötegek megfeszülnek kezed csontjain, és puha bőröd finom szövetként takarja be azokat. Karjaid öntudatlanul követik lépteid rimusát: könyököd egyszer behajlik, egyszer leenged. Lenyűgözve figyelem tested hétköznapi táncát. Lassan elhaladsz mellettem és én könyvem fedezékéből belémerülök széles hátad látványába.

Szemem azonban vissza- visszatéved félig meztelen felsőkarod kecses íveire. Nézem, ahogy a karok szorgalmasan dolgoznak azon, hogy előbbre juss. Lépteidet számolom. A hatodik lépésre a hajad sötétjéből elővillan erőteljes arcéled, képzeletben végigsimítom az ujjamat az orrodon, majd megérintem a szád és a hetedik lépésre befordulsz a sarkon. Hosszú másodpercekig bámulom eltűnésed színhelyét. Nem tudom, miféle titokzatos labirintus vár rád a folyósó mélyén.

Visszatekintek a könyvembe. Nézem a betűket, próbálom felfogni a szavak értelmét, de arányos karod izmai folyton megzavarják figyelmemet. Látom, ahogy fel- aláhajlik a könyök, látom az inak rándulását, sima bőröd bársonyát. Biztos távolságból gyönyörködöm szépséged igéző szobrában. Ha közelebb megyek, nem foglak ilyen szépnek látni. Mégis szeretnék a szemedbe nézni, és világossá tenni számodra a helyzetet. Végighúzni ujjamat az orrod vonalán, majd megérinteni a szád. Kezemmel a könyv lapjait simogatom.

A sötét póló ujja alól kivillanó karod. Az utcán siető ismeretlen emberek tömegében, a villamoson, a boltban, a szobámban. Az ágyamban. Könyvem betűi között. Összevágott filmkockákba préselve. Hangjegyekbe kódolva. És én nézlek hosszan, az ámulattól némán. Nem bírom rólad levenni a szemem. Az egyenes orrod, a vastag szád. A szemedbe nézek: szépségednek önmagammal áldozok.

Néhány lépést teszek. Karjaim lendületbe jönnek, és megindulok. Most egyszerre mozognak könyökeink, lépéseinket egymáshoz igazítjuk. Próbálom elképzelni, milyen lehet az izmaidnak engedelmeskedni. Erősen megkapaszkodom karjaidban. Körmeim a bőrödbe vájnak az izgalomtól. Futok. Látom, ahogy elhaladsz mellettem, és befordulsz a sarkon. Hűségesen végigkísérem az ismerős mozdulatokat.

Egyre gyorsabban futok. Az arcok elmosódnak, majd teljesen eltűnnek körülöttem. Csak amikor már karod képe is eltűnik előlem a nagy erőfeszítéstől, akkor lassítok. Megszabadulok a látványtól, megszabadulok tőled. Végre egyedül maradok, végre hazamehetek. Végre újra kezdhetek mindent. A sötét póló ujja alól kivillanó karod.


Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Black Summer

Such a heavy duty to start this. Days had long passed when I felt brave and naive enough to document anything from my life. I’m jealous of this old self of mine, jealous of the person I used to be. So much shit has happened since and more days are passing quietly, unaware, unnoticed, unmentioned. To formulate anything that makes sense these days is hard. After all the dreams, all the innocence gone, it’s hard to say what is left. It’s hard to say what keeps me moving. But I still am. Maybe I feel responsible to live a life for the two us, the life you won’t get to experience. Maybe it is closer to the truth that any narrative that helps me to take the next step, that helps me to get out of bed in the morning is tightly embraced. There may be more of these fabricated explanations than just one, and these stories in my mind are changing. Trying to validate the unlikely, the impossible. Up until today, I have moments when I have to remind myself that such a terrible event did happen
Read more

Saves the Day

Back to the weekly regime. Bi-weekly. Any kind of regime. Leaving prints of the days, of the uninteresting, of the nothing happening. Then that’s it. Trying to understand the forces that mute me and tell me everything I say is utterly useless and unnecessary.   They say it so loud, it’s scary. With time (What I really mean is with age) I would expect fearlessness would take over. Oh how wrong I am. Doubt mountains everywhere I look. And I realize that if I say nothing, if I pretend life can just happen in one dimension, somewhere between the work laptop and the television, that means they won against me. The muting, doubting, questioning forces could triumphantly conclude that there is nothing to see here.   This is my weak attempt to step up and pretend that it matters. Replace “it” with anything you think may be important part of a life and likes to hide away from the inquisitive eyes. It could be me. The one that cannot be muted by fear, or if it got muted for long is now ready to r
Read more

Dahab Diving memories I.

Image
Sometimes the best holiday experiences are born from a spontaneous idea, without too much planning or overthinking, like the one I’m going to tell you about. The idea of going to Egypt was inspired by a friend we met (also spontaneously) in Croatia earlier this year. He told us that he took a diving course in Egypt and that it was one of his favorite destinations to visit during his year of traveling. I was always aware that Egypt is a special place to visit not only for its cultural heritage but also because of the rich underwater life of the Red Sea. In my case, the safety concerns of visiting the country were always stronger than my curiosity so I put the country on the back burner as a place I probably never get to visit in this lifetime. But a few days or weeks after our Croatian workation, while considering different holiday plans, Eugene asked “should we just go diving to Egypt?”. I believe I said yes without much hesitation. Mountains have been the main focus of most of our rec
Read more