Big City Life

Az Amszterdamból Hilversumba közlekedő vonaton ülök. Az elsuhanó tájba feledkezem, élvezem, ahogy a vonat kettéhasítja a teret. Az ablakban visszatükröződő ismeretlen arcok nem vesznek tudomást erről a folyamatos pillanatról. Éveken keresztül utaztam hasonló távolságon nap, mint nap, most mégis különleges kalandnak élem meg ilyen messzire magam mögött hagyni szeretett városomat. Vajon hova tűnt belőlem az utazás iránti rajongás? És mivé lett bennem az a sokáig kísértő gondolat, hogy minél távolabb megyek, annál jobb helyre kerülök? Ha nincs elvágyódás, akkor jó helyen vagyok – próbálok elfogadható magyarázatot találni a megismerés szándékának eme nagyfokú hiányára.

Talán maga a tény, hogy külföldön élek - ami számomra még mindig olyan, mintha egy nagy utazáson lennék - szorítja el bennem a kíváncsiságot más tájak felé. Nem jártam sok helyen, mióta itt élek. A leghosszabb belső utazásom mégis itt zajlott, és zajlik folyamatosan. Igazad van abban, hogy az ember, ha külföldön él egy olyan országban, amelynek nem beszéli a nyelvét, sok mindent elmulaszt a világ történéseit illetően, és az élet történéseit illetően is. Ha azt mondom, örülök, hogy elmulaszthattam ezeket az eseményeket az ismét csak magyarázkodásnak tűnik? Meg akarom szépíteni a valóságot ahelyett, hogy bevallanám: nem hajt megállíthatatlan vágy az ismeretlenbe?

Próbálom megragadni a napot, és közben értelmet találni a perceknek. Nem keresek nagy összefüggéseket, nem vonz az Üveggyöngyjáték-féle enciklopédikus tudástár. A műveltség és a tudás esetlegességére gondolok. Ahogy itt ülök a vonaton, a velem szemben ülő fiatal lány Bernlefet olvas. Az egyetlen név a kortárs holland irodalomból, amit ismerek. Megígérem magamnak, hogyha hazamegyek elolvasom végre a könyvet, amit még decemberben vettem Budapesten. Hétköznapi Slumdog Millionaire - mosolyodom el.

Nézem a tájat, ami mindennap kétszer elkísér. Néha egy hajszálon múlik minden. Egy elejtett, ismeretlen hajszálon, egy tévedésből megdicsért hajszálon. Vagy egy gyengéden végigsimított hajszálon... A vonat megáll. Leszállok. A kertben a szél erősen fújja egy hatalmas nyárfa leveleit. A falevelek ugyanolyan hangon zizegnek, mint otthon. Megdöbbentő felismerés. Összekötöm a hajam és a következő utazásomra gondolok.

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Black Summer

Such a heavy duty to start this. Days had long passed when I felt brave and naive enough to document anything from my life. I’m jealous of this old self of mine, jealous of the person I used to be. So much shit has happened since and more days are passing quietly, unaware, unnoticed, unmentioned. To formulate anything that makes sense these days is hard. After all the dreams, all the innocence gone, it’s hard to say what is left. It’s hard to say what keeps me moving. But I still am. Maybe I feel responsible to live a life for the two us, the life you won’t get to experience. Maybe it is closer to the truth that any narrative that helps me to take the next step, that helps me to get out of bed in the morning is tightly embraced. There may be more of these fabricated explanations than just one, and these stories in my mind are changing. Trying to validate the unlikely, the impossible. Up until today, I have moments when I have to remind myself that such a terrible event did happen
Read more

Saves the Day

Back to the weekly regime. Bi-weekly. Any kind of regime. Leaving prints of the days, of the uninteresting, of the nothing happening. Then that’s it. Trying to understand the forces that mute me and tell me everything I say is utterly useless and unnecessary.   They say it so loud, it’s scary. With time (What I really mean is with age) I would expect fearlessness would take over. Oh how wrong I am. Doubt mountains everywhere I look. And I realize that if I say nothing, if I pretend life can just happen in one dimension, somewhere between the work laptop and the television, that means they won against me. The muting, doubting, questioning forces could triumphantly conclude that there is nothing to see here.   This is my weak attempt to step up and pretend that it matters. Replace “it” with anything you think may be important part of a life and likes to hide away from the inquisitive eyes. It could be me. The one that cannot be muted by fear, or if it got muted for long is now ready to r
Read more

Dahab Diving memories I.

Image
Sometimes the best holiday experiences are born from a spontaneous idea, without too much planning or overthinking, like the one I’m going to tell you about. The idea of going to Egypt was inspired by a friend we met (also spontaneously) in Croatia earlier this year. He told us that he took a diving course in Egypt and that it was one of his favorite destinations to visit during his year of traveling. I was always aware that Egypt is a special place to visit not only for its cultural heritage but also because of the rich underwater life of the Red Sea. In my case, the safety concerns of visiting the country were always stronger than my curiosity so I put the country on the back burner as a place I probably never get to visit in this lifetime. But a few days or weeks after our Croatian workation, while considering different holiday plans, Eugene asked “should we just go diving to Egypt?”. I believe I said yes without much hesitation. Mountains have been the main focus of most of our rec
Read more