MY ONLY PLANET

Always the plans. And then....only life remains. Mindig csak a tervek. Aztán... csak az élet marad.

(R-nak) When I’m arguing with St. Peter at the Pearly Gates, I’m going to tell him to ignore the Books Read column, and focus on the Books Bought instead. "This is really who I am" I’ll tell him. "If you let me in, I’m going to prove it, honest." I don’t want anyone writing in to point out that I spend too much money on books, many of which I will never read. I know that already. I certainly intend to read all of them, more or less. My intentions are good. (Nick Hornby, The Polysyllabic Spree – essays) The only person who misses my regular writings here is probably me. That only one person makes me feel different from the rest. But. Even if I don’t write regularly, I’m very careful with the instinct that attaches me to black letters on white paper. They are still in me and they will be always there. So let’s just take it as a temporary state that will turn into this dimension sooner or later. Assumingly, with a more colourful background, if we count with other di...

Míg te a macskaalmot takarítod, én a helyi újságot böngészem. Szeretnék rábukkanni egy hírre, ami megmagyarázza a tegnap reggeli esetet a hídnál. Baleset vagy bűneset. Pánik a hídnál Tegnap, a reggeli órákban X város központjában nagy riadalmat keltett egy felvonó-híd átmeneti meghibásodása. Nyolc óra körül a város legforgalmasabb hídja szirénajelzést adott ki néhány hajó átengedése céljából, amellyel egyidőben a híd sorompói is szabályosan lezáródtak. Szemtanúk szerint az első furcsa jel az volt, hogy a szirénahang nem hallgatott el a sorompók lezáródásakor. Amikor pedig az első hajó áthaladt volna a szűk szakaszon, a híd eddig ismeretlen okból csukódni kezdett, ami nagy riadalmat okozott a reggeli tömegben. Szerencsére a pánik csak másodpercek töredékéig tartott, mivel a lefelé süllyedő híd egy bizonyos ponton megakadt, így a járókelők által riasztott tűzoltóságnak nem akadt dolga a helyszínen. Szakértők szerint a híd átmeneti meghibásodásáról lehet szó. Az eset után átvizsgálták a h...

Kora reggel. A közeli templom dallama úgy hallatszik az ágyból, mintha a fürdőszobában lévő rádió maradt volna bekapcsolva. Ha most felállnék, és az ablakhoz állnék, látnám is a templom tornyát, a harangszót helyettesítő dallam forrását. Lustán az oldalamra fordulok. A reggel még nem jutott el arra a pontra, ahonnan kezdve az elképzelések vagy gondolatok a tettek mezejére léphetnek. A konyhában szöszmötölsz, a reggeli készülődés neszei félálomban jutnak el hozzám. A vízforraló rotyogása közben egymás után nyitod ki a macskakonzerveket. A macskák farkukkal simogatják lábad szárát, míg végre lehajolsz és a tálkákba kiosztod az egyénre szabott adagokat. Gyengéden végigsimítod hátukat, majd kitöltöd magadnak a kávét, ami nélkül soha nem indulsz el a munkába. Egy-két ajtó csapódása, kulcsok zörgése, és ismét csend borul a házra. Nem tudom mennyi idő telik el, minden bizonnyal visszaaludtam, és most furcsa hangokra ébredek. A két utcányira lévő felnyitható híd szirénája ütemesen jelzi, hogy ...

Volt egy éjszaka, amikor azt gondoltam, ennyi volt, nem lehet már tovább. Azon az éjjelen kezdődött el minden. Egész életemben arra vágytam, hogy megérintselek. Szerettelek volna elérni. Akkor éjjel, amikor én már a teljes feladás nyugalmával tudtam fogadni érkezésedet, te értél el engem. Nem értetted közönyömet, a gúnyos mosolyt az arcomon. Csak beszéltél, beszéltél, a lelkemet simogattad számtalan módon, míg én a nedvedző poharon az apró vízcseppeket próbáltam megsemmisíteni. Amikor felálltál, és egyedül hagytál néhány percre, megkönnyebbültem, de hirtelen egy idegen testnek éreztem magam egy idegen térben. Nélküled nem-odavaló lettem, azaz inkább sehovase-valóvá váltam. Türelmetlenül vártam, hogy ismét feltűnj, hogy jelen legyél. És akkor megint feltűntél. Leültél ugyanoda, ahonnan felálltál, és mintha mi sem történt volna, ugyanott folytattad, ahol abbahagytad. Én ugyanúgy a harmatozó vízcseppekkel játszottam az ujjaimmal a poharon. Az egyetlen jele annak, hogy valami fontos dolog ...

I have to be back. There is not such a thing that I need more time, or I have to do this or that before. This is the only thing I have to deal with. To be back. To try. And then let it go so that I can be back again. I’m waiting for an intense moment when I get an answer or I can share another question with you. That intense moment might be this one. Or the following one. I’m trying. I need silence. I need perfect silence where I cannot hear anything except for my own heart beats. I need silence! - I’m shouting. Can you hear what I’m saying if I don’t say a word? I’ll only give you a look to ensure you about my understanding, a look with which I accept your presence in my life. I won’t play any games. I won’t use any words. I need silence! – a voice is shouting inside of me. And you, you can only hear my heart beats. Your head is lying on my chest and I’m stroking your soft hair. I’m watching you as you fall asleep. I don’t know what kind of battle it is. What are the weapons of harmon...