Miénk volt
Belekap a tavaszba a tél Valahogy az ősz ráköszön a vég, A nyár…. Hogy is volt? Távoli emlékek, mikor veled húztam meg a vészféket A Balaton felé, a fenyvesek között Hogy beúszni hosszan, akartunk mindent A halat, a krumplit, a lépcsőn Besétálni ruha nélkül, az éjszaka csobban Suttogó hangunkat víz sodorta A hajunk hínár, a hajunk volt hínár Haza most már hiába hívnál... Az emlékek velem és veled Játszanak, a hattyúkat etettük Alul zöldesen nyálkádzó köveken Míg elhevertünk a csillagok alatt. Takarónk nem volt, A távolban valaki gitárt pengetett. Tábortűz lehetett, pattogó szikrák És bizonytalanul simuló kezek… Nedves ruhákban indultunk haza, Pedig hazánk volt itt A tágas éjszaka. Otthonabb érzés Túl kóbor álmokon Hol egyedül miénk volt A víz meg a csillagok.