Aardappeleters
Krumpliszedés. Nyirkos őszi reggel. Az egész család elnyűtt munkás ruhában kivonul a krumpliföldre. Apám a traktoron ül és míg két kézzel a kormányba kapaszkodik, folyamatosan hátrafelé tekinget, hogy jól viszi-e a sort az új krumpliszedőgép. Németországból hozta tavaly ’viszonylag jó állapotban’. Anyám szerint egy roncs, ki tudja hányadik a sorban. Egy baja van csak, a krumplit nem szedi fel, azt nekünk kell a gép után kézzel vödörbe, majd zsákokba szedni. Viszont a krumplit azt úgy kiforgatja a nedves földből, hogy ihaj. A krumplit nagyság szerint szedjük. Külön a kicsit vetőkrumplinak, külön a közepeset eladásra, és külön a nagyokat a családnak. A sérült krumplikat a disznók kapják. Én egy régi felmosóvödörbe gyűjtöm a közepeseket. A felmosóvödör keskeny szája könnyen illeszkedik a zsák izgő-mozgó szájához, így segítség nélkül is ki tudom önteni a vödör tartalmát. Az egyik lábamat megemelem, hogy megtámasszam a vödör alját, a zsák száját leengedem, amennyire csak lehet és a vödörhöz...