MY ONLY PLANET

My little trip to the sea last weekend was a crucially important event in my life like all occasions when I can get close to this umbracable, magical and fearful phenomenon. Coming from a country that doesn’t have its own sea, usually makes these encounters the symbol of everything that I will never have but I will always long for in life. Therefore whenever I’m sitting in the sand or on the rocks of a beach I’m trying to be aware of the importance of those moments, because those are the privileged moments in life when I own everything that I will never have but I will always long for. It has been three months since I arrived to Amsterdam. Although I saw it on the map and I knew that the sea was close, I had to go there to realize that I live only 15 minutes far from all my dreams. This has never happened to me before: I have never lived so close to the sea and I’m a bit sad now that I have wasted three months here without being aware of this luxury. But I assure you: I will never forg

Mielőtt gyanakvó gondolatok vetődnének fel Bennetek, gyorsan kijelentem: nem felejtettem el magyarul. Egyetlen mentségem a magyar nyelv hosszas mellőzésére annak feltételezése, hogy a futólépésekre könnyebben reagálnak az angol szavak. De tény az is, hogy nem szeretném külhoni "rajongóimat" sem cserben hagyni, ezért a sok idegennyelv - jó vicces, hogy ezt meg most ők nem értik. Hogy kis kultúrát is közvetítsek és nagyképű módon annak részeként értelmezzem magam, elmondom, hogy idén Amsterdam a világ könyv-fővárosa, aminek keretében számos rendezvényt tartanak, egyebek között a többnyelven írott irodalomról is. Több nyelven írni olyan, mint egyszerre több hangszeren játszani. Egy többnyelvű könyv lapjain mintha egy duett, egy trió, vagy egy merész kvartett muzsikája szólalna meg, hogy szokatlan hangzásokat produkálva új érzéseket keltsenek a hallgatókban, azaz az olvasókban. Az elképzelés szép: a kompozíció másképp talán nem is áll össze egésszé az alkotó fejében, csakis csell

Nem tudom, hogy van ez, de a kommunikáció időről-időre megakad a beszélgetésbe vetett minden jó szándék ellenére. Mert abban egyet kell értenünk, hogy a kommunikáció egy pozitív előjelű fogalom: beszélünk, hallgatunk, információt cserélünk. Néha persze hülyét csinálunk magunkból – leginkább akkor, amikor beszélünk -, de a beszélgetés fogalma akkor is feltétel nélkül ígéretes marad. Igaz, megvannak a maga trükkjei. Ami engem illet, nem mindig mondom azt, amit gondolok. Előfordul, hogy amikor azt mondom nem, igenre gondolok, és amikor igent mondok, az egy határozott nemet jelent. A szégyenlős talánjaim alatt egyértelműen igent értek, és a nem tudom vagy a majd meglátom kifejezések a nem szinonímái számomra. Természetesen ez nem mindig van így. Néha amikor igent mondok, valóban igenre gondolok és a nem egy egyszerű nem marad. Mindez nem a megtévesztésedre szolgál. Ellenkezőleg. Ezek a kommunikációs hibák a saját bizonytalanságomból erednek: mivel nem szeretném megbánni egy tettemet sem, a