MY ONLY PLANET

Délután ötre beszéltük meg a találkozót. Tíz perccel múlt öt és ő még sehol. A tér másik oldalát kémlelem, hátha előbukkan a tömegben. A zebránál a lámpa zöldre vált. Kerékpárosok és gyalogosok lepik el az úttestet. Egy fiatal anyuka babakocsit tol. A babakocsi kerekét egészen az útpadkáig kísérem tekintetemmel. Az átkelést jelző kattogás hamarosan megszűnik, a lámpán kigyullad a piros fény. A járókelők torlódni kezdenek az út szélén. Egy napszemüveges alak érkezik a zebrához. Ő az. Ő is meglát és megindul egyenesen felém. Felsóhajtok. Hát mégis eljött, itt van. Ekkor a kanyarban észreveszek egy sötét autót, ami nagy sebességgel a zebra felé közelít. „Vigyázz!” – sikolt fel egy hang bennem, de csak az autó indulatos dudáját hallja meg mindenki. Ő megugrik ijedtében, félelme azonban gyorsan elillan. Úgy lép elém, mintha mi sem történt volna, köszön és szorosan megölel. „Egész éjjel nem aludtam - kezdi. Már nem is próbálok lefeküdni. Az álmok megszűntek létezni számomra. Csak ez a szörny...

- … és lehet, hogy írok valamit. - Miről fogsz írni? – kérdezi. - Az teljesen mindegy – válaszolom. Kétkedve néz rám, de nem kérdez többet. A csendből arra következtetek, hogy elhiszi, hogy ezt én jobban tudom nála. Ettől megnyugszom. Lehet, hogy tényleg jobban tudom. Napok óta nyaggattam a gombák miatt. Egyik reggel munkába menet, a kerékpárút és az autóút közötti zöld sávban egy jelentőségteljes piros kalapos gombára lettem figyelmes. A vidám fehér pöttyök jól kivehetők voltak bicikliző tempóban is a hivalkodó piros kalpagon és a hetyke fehér gallér sem hiányzott a nyakáról. Tökéletes megjelenésű légyölő galóca. Szinte harapnivaló szépség. Másnap előre megfontolt szándékkal kerekeztem a piros óriás felé, tekintetemet végig a füves sávra szegezve. Meglepő látványban volt részem. Az előző napi piros óriás mellett tucatnyi újabb piros kalapos bukkant elő. Nem értettem, hogy kerülhették el a figyelmemet. Mintha a földből… Onnan. * Nem kell túl sokáig nyaggatnom. A következő hétvégén felp...