MY ONLY PLANET

Jij neemt een douche. Ik zit op de rand van het bad en ik kijk naar je. Met mijn ogen volg ik jouw handen. Je neemt een beetje douchegel en je smeert je lichaam in met gewone bewegingen. Het water als regen lekt over jouw huid. Wanneer ik genoeg opmerkzaam ben, zie ik enkele alleenstaande druppels naar beneden lopen. Ik kijk naar je. Jij bent een pasgeborene, plakkerig van het bloed van je moeder. Jij bent een minnaar na de seks. Jij bent een dode in een kist onder de grond. Ik zie de onbeweeglijke tijd. Jouw moedervlekken verdwijnen en duiken op onder het schuim: als flikkerende sterren aan het kleine stukje van de hemel. Ik ken jouw zonden niet. Het water vloeit in de afvoer stil af. Jij bent al schoon. Jij sluit de kraan af en ik geef je de warme handdoek aan. Terwijl jij jezelf droogt, kleed ik me uit. Ik stap in het bad en ik open de kraan. Ik laat het water spatten en achter mijn dichte ogen denk ik dat jouw eenvoudige bestaan betoverend is.

A téren ideiglenesen felállított jégpálya előtt állunk. Mosolyogva nézzük, hogyan ügyetlenkedik néhány angol turista az összekarcolt jégen. A következő pillanatban kézen fogsz és a kölcsönző felé vezetsz. Útközben megkérdezed, mekkora a lábam. Harmincnyolcas, mondom és még mindig nem esik le, mit akarsz. És a tied? - kérdezek vissza. Negyvennégyes, de néha negyvenötös - válaszolod. Megjegyzem a számokat. Amikor odaérünk, a kölcsönzőben álló férfihoz fordulsz és két korcsolyát kérsz: egy harmincnyolcasat és egy negyvenötöset. Korcsolyázni fogunk jelented ki ellentmondást nem tűrő hangon, én pedig meglepetten ülök le a fagyos padra, hogy kibújjak a csizmámból. Próbálom felidézni, mikor mondtam neki, hogy tudok korcsolyázni, de nem jut eszembe egyetlen beszélgetésfoszlány sem. Nem tart sokáig. Hamar elfogadom a tényt, hogy a lábméretemen kívül mindent tud rólam. Előrehajolok, hogy a csatokkal rögzítsem a korcsolyát a lábamon. Régen mindig apám húzta meg a hokikorimat. Amikor meghajolt elő...

A helyzet az, hogy igazából nem vagyok kíváncsi arra, mivel foglalkozik a ((999)), ha nem velem foglalkozik. Hogy mit tesz-vesz és mire gondol, vagy nem tesz-vesz és nem gondol, és nem azért, mert nevetségesnek vagy mondjuk illetlennek tartanám mások dolgába avatkozni, szánalmasnak, unalmasnak, sőt fárasztónak, hanem mert én bele akarok avatkozni, nem a dolgaiba. Nem a dolgai érdekelnek, hanem ő maga, még pontosabban nem ő maga, hanem hogy ez az őmaga , egy hozzám képest szuverén és szeparált totálisan másvalaki, hogyan foglalkozik velem. (Kukorelly Endre - ÉS, 2009. dec. 18.)